fbpx

Mióta elindult az oldal és portrékat rajzolok Nektek, gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy a portrék mellet vállalok-e a karikatúrákat is? Úgy vettem észre, hogy legtöbbször meglepődtök a válaszon, hogy „nem, én ódzkodom a karikatúrakészítéstől”.

Gondoltam most szentelek ennek a kérdésnek egy bejegyzést, hiszen egyébként jogos az igény. A portré és a karikatúra apropója sok esetben azonos. Belvárosi sétálóutcákban mindkét műfajnak modellt ülhetünk, a világon szinte bárhol, hiszen a portré és a karikatúra a mai napig népszerű „szuvenírnek” számít azok körében, akik valami egyedi, mégis könnyen elérhető ajándékkal szeretnék meglepni magukat, vagy szeretteiket.

Én viszont egyszerűen nem érzem magaménak a karikatúrát, számomra természetellenes a szó legpuritánabb értelmében – vagyis egy-egy jellemző, akár esszenciálisnak mondható karakterjegy kiemeléséért cserébe hátat fordít a természetes, valóságos formáknak és arányoknak. Kétségtelen, hogy a karikatúra műfajának is elképesztő művészei vannak, csodálatra méltó technikával, egyedi látásmóddal és persze az ábrázolásmódra jellemző, elmaradhatatlan humorérzékkel.

Számomra azonban nincs nagyobb öröm annál, mint amikor sikerül egy vonást a maga természetes szépségében visszaadni. A realizmus vagy éppen a hiperrealizmus „iskolája” az, ami vonz. Kisgyermek korom óta gyűjtöm a mozdulatokat, a formákat, az alakzatokat. Figyelem az állatokat, a növényeket, a tárgyakat és már-már áhítattal figyelem az embereket, a vonásaikat, a mozdulataikat. A portrékészítés számomra szenvedély, egyetlen modell is kimeríthetetlen lehetőségek tárháza. A természet a legnagyobb művész, ha mást nem, ezt bizonyosan megtanultam az évek során, mióta rajzolok.

„Portrét rajzolok Neked” – azonban egy kicsit mindig magamnak is rajzolom.

Ettől lesz egyedi a portré, amit Rólad rajzolok. Mert Te egyedi vagy, Te magad is alkotás vagy – a természet kreatív energiája nyilvánul meg a vonásaidban.

És nem, ez nem a reklám, ez a
filozófiám 🙂